Egy szállítói árajánlat egyszerűen nézhet ki:

Minimum rendelési mennyiség: 500 m².

Egy szinterezett kőlapokat beszerző vevő számára azonban ez a szám nem mond el mindent.

Az 500 m² egyetlen tervre vagy a teljes megrendelésre vonatkozik? Kombinálható több szín? Egyformán vonatkozik a különböző vastagságokra? Minimumgyártásról, minimális raklapmennyiségről vagy egyszerűen egy adott exportmegállapodáshoz kapcsolódó mennyiségről van szó?

Ezek a különbségek azért fontosak, mert egy kereskedelmi vevő nem egy absztrakt négyzetméterszámot vásárol. A vevő elkötelezi magát a termékek, a termelés, a csomagolás, a szállítás, a készlet és a jövőbeli kereslet egy adott kombinációja mellett.

Tehát a hasznos kérdés nem egyszerűen az, hogy:

„Mi a minimális rendelési mennyisége?”

Ez a következő:

„Mire kötelez minket a MOQ valójában?”

A „MINŐSÉGI TELJESÍTMÉNY: 500 m²” egyszerűnek hangzik, amíg le nem állítja a rendelést

Tegyük fel, hogy egy forgalmazó több szinterezett kő mintát szeretne hozzáadni a készletéhez.

A vevőnek szüksége lehet 100 m²-re az egyik mintából, 150 m²-re a másikból, és kisebb mennyiségben több további színből. A beszállító 500 m²-es minimális rendelési mennyiséggel válaszol.

Első pillantásra a vevőnek egyszerű választása van: növelni a megrendelést 500 m²-re, vagy másik beszállítót keresni.

De a tényleges vásárlási döntés attól függ, hogy mit jelent az az 500 m².

Ha a minimális mennyiség a teljes megrendelésre vonatkozik, és több terv kombinálható, a vevő kereskedelmi szempontból hasznos szállítmányt állíthat össze.

Ha a minimális rendelési mennyiség minden egyes tervre külön vonatkozik, akkor ugyanazon beszállítónak gyakorlatilag több ezer négyzetméterre lehet szüksége.

A különbség jelentős.

Ugyanez az elv vonatkozik a vastagságra, a felületkezelésre és a gyártási állapotra. Előfordulhat, hogy egy beszállítónak az egyik specifikációhoz raktárkészlete van, míg egy másikhoz új gyártásra van szüksége. Egy egyedi felületkezelés eltérhet egy standard termék minimumkövetelményétől.

Ezért kell a MOQ-ot úgy kezelni, mint egyrendelési struktúra, nem csak egy szám.

A beszállítók összehasonlítása előtt a vevőnek pontosan meg kell értenie, hogy mire vonatkozik a minimális mennyiség.

Egyetlen MOQ több különböző minimumot is elrejthet

Amikor a beszállítók a minimális mennyiségről beszélnek, valószínűleg az ellátási lánc különböző pontjaira utalnak.

A minimum mennyiség megadható laponként, raklaponként, mintánként, színenként, gyártási sorozatonként vagy konténerenként. Ez eltérhet a standard készlet és az újonnan gyártott anyag között is.

Például egy beszállító előírhatja, hogy egy adott terv minimális gyártási mennyiséget igényel. Egy másik megadhat egy minimális mennyiséget egy export szállítmányra. Egy harmadik engedélyezheti a vegyes terveket, amennyiben a teljes szállítmány eléri a meghatározott mennyiséget.

Ezek kereskedelmileg eltérő megoldások, még akkor is, ha mindhármat egyszerűen csak „MOQ”-ként írják le.

A vevőnek tehát meg kell állapítania, hogyegység a minimum mögött.

Vegye figyelembe a különbséget a következők között:

• 500 m² tervenként

• 500 m² összesen, több tervben

• egy raklap mintánként

• egy konténer rendelésenként

• gyártási minimum egyedi anyagokhoz

• minimális rendelési mennyiség a rendelkezésre álló anyagokból

Ezek közül egyiket sem lehet megfelelően értékelni a termék és a szállítmány struktúrájának ismerete nélkül.

Ez az oka annak is, hogy a termékleírás nélkül megadott minimális rendelési mennyiség félrevezető lehet. A födém mérete, vastagsága, felületkezelése és csomagolási követelményei mind befolyásolhatják, hogy mennyi anyagot lehet hatékonyan előállítani vagy berakodni.

Az első kérdésnek tehát így kellene lennie:

„Pontosan 500 m² miből?”

A szükséges mennyiség nem mindig az, amit a gyár termelni akar

A vevő és a gyártó különböző problémákat old meg.

A vevő kiszámíthatja a projektekből, a forgalmazók eladásaiból, a bútorgyártásból vagy a várható készletforgásból származó keresletet.

A gyártó a termelési hatékonyság, az anyagok elérhetősége, a gyártási tételek, a befejezési ütemtervek, a csomagolás és a szállítási követelmények köré tervezhet.

Ez a két számítás nem automatikusan ugyanazt a mennyiséget eredményezi.

Képzeljen el egy kereskedelmi projektet, amely 320 m²-nyi adott födémet igényel. A vevőnek lehet, hogy nincs oka további 180 m²-t vásárolni. De ha a beszállítónak nagyobb gyártási mennyiségre van szüksége az adott specifikáció hatékony előállításához, a vevőnek el kell döntenie, hogy a további anyag kereskedelmi forgalomba hozható-e.

A válasz attól függ, hogy mi történik a többlettel.

Ha a vevő egy forgalmazó, akinek már kialakult kereslete van az adott tervre, a további mennyiség készletté válhat.

Ha a vevő egyszeri projekthez vásárol, a további anyag feleslegessé válhat.

Ha a vevő hamarosan újabb projektre számít, a többletmennyiség csökkentheti a második gyártási sorozat szükségességét.

Ugyanaz a mennyiség tehát vagy hasznos készletet, vagy szükségtelen kitettséget jelenthet a vevő üzleti modelljétől függően.

Ezért nem szabadna így feltenni a kérdést:

„Csökkentheti a gyár a minimális mennyiséget?”

Először is ennek kellene lennie:

„Milyen mennyiségi szerkezet működik mind a termelési igény, mind a tényleges kereslet szempontjából?”

Ez egy sokkal produktívabb beszerzési párbeszéd.

A kevert színek megváltoztathatják a nagykereskedelmi megrendelés gazdaságosságát

Az importőrök és forgalmazók számára a több terv kombinálásának lehetősége fontosabb lehet, mint maga a maximális mennyiség.

Egy forgalmazó ritkán szeretné, ha a teljes készletét egyetlen dizájnra koncentrálná. A kereslet több szín, minta, felületkezelés és vastagság között oszlana meg.

Tegyük fel, hogy a kereskedelmi igény 800 m², hat terv alapján.

Egy 800 m²-es teljes megrendelésre vonatkozó beszállítói igény megvalósítható lehet, ha a tervek kombinálhatók.

Egy teljesen más helyzetet teremt egy olyan beszállító, aki minden egyes tervhez 800 m²-t igényel.

Ezért kell a vásárlóknak megkérdezniük, hogy vonatkozik-e rájuk a minimális mennyiség:

mintánként, színenként vagy a teljes szállítmányra vonatkozóan.

A vegyes konténeres megállapodások néha lehetővé teszik a vevők számára, hogy különböző termékeket konszolidáljanak, de a feltételek szállítónként és termékenként eltérőek. A szállító minimális mennyiségeket kérhet az egyes tervekhez, még akkor is, ha a vegyes rakodás megengedett.

Korlátozások lehetnek a vastagságra, a csomagolási konfigurációra, a készlet elérhetőségére vagy a beilleszthető tervek számára vonatkozóan is.

A kereskedelmi kérdés tehát nem egyszerűen a következő:

„Elfogadnak vegyes konténereket?”

Ez a következő:

„Mennyire rugalmasak vagyunk valójában a minimális rendelési mennyiségen belül?”

Ez a válasz lényegesen megváltoztathatja a beszállító MOQ-jának hasznosságát.

A konténer logisztikai egység, nem pedig termékleírás

A konténeralapú MOQ pontosabbnak tűnhet, mint amilyen valójában.

A „minimum egy 20 lábas konténer” kifejezés nem mondja meg a vevőnek, hogy a konténer mekkora hasznos rakfelületet képvisel.

A válasz a szállított anyagtól függ.

A födém méretei befolyásolják, hogy hány darab rakható be. A vastagság a súlyra és így a teherbírásra is hatással van. A csomagoló- és védőanyagok szintén helyet és súlyt foglalnak el. A végső rakodási elrendezés a beszállító berendezésétől és csomagolási módjától függ.

Beszerzési célokból ez a megkülönböztetés azért fontos, mert a vevő összehasonlíthatja a beszállítókat különböző kereskedelmi egységek használatával.

Egy beszállító idézhetné:

500 m²

Másik:

egy 20GP-s konténer

Másik:

egy raklap mintánként

Ezeket a számokat nem szabad egymás mellé helyezni, mintha ugyanazt a dolgot írnák le.

Mielőtt összehasonlítaná őket, a vevőnek normalizálnia kell az alapul szolgáló feltételezéseket:

• födém méretei

• vastagság

• lapok száma

• csomagolás

• konfiguráció betöltése

• tervek száma

• szállítási alap

Csak így érthető meg a kereskedelmi mennyiség.

A konténer ezért hasznos a logisztika tervezéséhez, de nem szabad a termékleírás helyettesítőjeként kezelni.

Az „alacsony mennyiség” valódi költsége

Az alacsony MOQ vonzónak tűnik, mert csökkenti a vevő által tartandó készlet mennyiségét.

De a legkisebb rendelés nem automatikusan a legalacsonyabb költségű rendelés is.

Vegyünk egy olyan forgalmazót, aki csak kis mennyiséget szeretne több különböző kivitelből. Ha a szállító minden kivitelből nagyon alacsony mennyiséget engedélyez, de a kapott szállítmány csak a rendelkezésre álló konténerkapacitás egy részét használja ki, a vevő veszíthet a szállítási hatékonyságból.

A vevő ezután szembesülhet:

• magasabb négyzetméterenkénti szállítási költség

• további szállítmányok

• bonyolultabb beszerzési ütemtervek

• töredezett leltár

• ismételt kezelés

• kevésbé hatékony termeléstervezés

A másik véglet az, hogy egy beszállító alacsonyabb egységárat kínál sokkal nagyobb mennyiségért. Ez vonzónak tűnhet az árajánlatban, miközben sokkal nagyobb készletkötelezettséget eredményez.

A helyes összehasonlítás tehát nem a következő:

Alacsony MOQ vs. Magas MOQ

Ez a következő:

Szükséges kereslet vs. teljes beszerzési kötelezettségvállalás.

Egy nagyobb megrendelés kereskedelmi szempontból akkor lehet értelme, ha a vevőnek már van kereslete, magas a készletforgása, vagy ismétlődő ellátási programja van.

Egy kisebb megrendelésnek több értelme lehet, ha a termék bevezetése folyamatban van, a kereslet bizonytalan, vagy az anyag egyetlen projekthez kötődik.

A minimális rendelési mennyiséget a megrendelés kereskedelmi céljával együtt kell értékelni.

A projektvásárlóknak és a készletvásárlóknak nem szabad ugyanúgy megtervezniük a minimális mennyiséget

Egy projektvásárló általában többet tud az azonnali keresletről.

A projektnek meghatározott hatóköre, meghatározott anyaga és előírt szállítási ütemterve van. A beszerzési csapat ezért viszonylag pontosan meg tudja becsülni a szükséges mennyiséget.

Egy forgalmazó másképp működik.

A forgalmazó még azelőtt vásárol, hogy a jövőbeni vevői igények teljes mértékben ismertek lennének. A megrendelés kereskedelmi értéke részben attól függ, hogy milyen gyorsan lehet eladni és feltölteni a készletet.

Egy gyártó valahol a kettő között helyezkedhet el. Lehet, hogy nincs egyetlen nagy projektje, de visszatérő igénye lehet számos kisebb kereskedelmi megbízásra.

A bútor- és OEM-gyártók ismét egy másik modellt alkalmaznak. Az anyagfelhasználásuk összekapcsolódhat egy termelési programmal, ami azt jelenti, hogy a lényeges kérdés nem az egyetlen telepítéshez szükséges mennyiség, hanem az ismételt gyártás során felhasznált mennyiség.

Ez a megkülönböztetés megváltoztatja a MOQ értékelésének módját.

Projektvásárlóknak:

Illeszkedik-e a minimális mennyiség a projekthez anélkül, hogy felesleges többletet hozna létre?

Forgalmazó számára:

Válhat-e a MOQ kereskedelmileg hasznos készletté?

OEM gyártó esetében:

Illeszkedik-e a MOQ a várható termelési ciklushoz és az utánpótlási ütemtervhez?

A szállító minimumára nem változik pusztán azért, mert a vevő üzleti modellje eltérő. De a kereskedelmi jelentése igen.

Mikor van kereskedelmi szempontból értelme egy nagyobb mennyiségnek?

Vannak olyan körülmények, amikor a nagyobb MOQ elfogadása ésszerű lehet.

Egy adott termékre vonatkozóan már meglévő értékesítési adatokkal rendelkező forgalmazó előnyben részesítheti a nagyobb készlettartást, ha ez csökkenti az ismételt vásárlásokat és elősegíti a kiszámíthatóbb utánpótlást.

Egy nagy kereskedelmi projekt esetében elegendő megerősített kereslettel rendelkezhet, amely indokolttá teheti a közvetlen telepítési igénynél nagyobb termelési mennyiség létrehozását.

Egy ismétlődő termeléssel rendelkező OEM gyártó képes lehet nagyobb anyagráfordítást teljesíteni több termelési ciklus alatt.

A konténerkihasználtság is befolyásolhatja a döntést. Ha egy nagyobb mennyiség hatékonyabb szállítási struktúrát teremt, a vevőnek a teljes kirakodási költséget kell figyelembe vennie, ahelyett, hogy csak az anyagárat nézné.

De ezek közül a tényezők közül egyik sem teszi automatikusan kívánatossá a nagyobb MOQ-t.

Egy bizonytalan keresletű új dizájn más helyzetet teremt. Ugyanígy van ez egy speciális színnel is, amelynek szűk vásárlóközönsége lehet.

A vásárlónak ezért három dolgot kell együttesen megvizsgálnia:

Mennyit fogunk használni?

Milyen gyorsan fogjuk használni?

Mi történik, ha nem használjuk?

A harmadik kérdést gyakran figyelmen kívül hagyják.

Az olcsónak tűnő készlet drágává válhat, ha eladatlan marad, elfoglalja a raktárkapacitást, vagy nehezen pótolható, mert a terméket később megváltoztatják vagy megszűnik a forgalomból.

Mit kérdezzünk meg a beszállítótól, mielőtt elfogadjuk a MOQ-ot?

Mielőtt elfogadna egy minimális rendelési mennyiséget (MOQ), a vevőnek meg kell értenie a mögötte álló kereskedelmi feltételeket.

A leghasznosabb kérdések a megrendelésre vonatkoznak, nem pedig általánosak a vállalati szabályzattal kapcsolatban.

Először is állapítsa meg, hogy a megadott MOQ vonatkozik-e ateljes rendelés vagy minden egyes egyedi terv.

Ezután erősítse meg, hogy a különböző színek, minták vagy vastagságok kombinálhatók-e, és hogy minden kombinációnak van-e saját minimuma.

Kérdezze meg, hogy a minimális mennyiség egyformán vonatkozik-eraktáron lévő termékek és újonnan gyártott anyagok, és hogy az egyedi specifikációk megváltoztatják-e a minimumot.

Ha a megrendelés exportra kerül, kérdezze meg, hogy a beszállító minimális mennyisége hogyan viszonyul az ajánlott csomagolási és rakodási elrendezéshez. A termelési minimum és a hatékony szállítási mennyiség nem feltétlenül ugyanaz.

Végül, ha a szükséges projektmennyiség a szokásos minimum alá esik, kérdezze meg, milyen alternatívák állnak rendelkezésre: meglévő készlet, vegyes rendelés, próbamennyiség vagy más gyártási elrendezés.

A cél nem feltétlenül a lehető legkisebb szám elérése.

Az a lényeg, hogy felfedezzük aa szám mögött rejlő valódi vásárlási feltételek.

Alakítsa át a beszállító minimális mennyiségét saját beszerzési követelményévé

A beszállító MOQ-ja csak a kiindulópont.

A vevőnek olyan követelménnyé kell alakítania, amely tükrözi az üzletet.

Kezdje a projekthez, a termelési programhoz vagy a várható készlethez ténylegesen szükséges mennyiséggel.

Ezután azonosítsa a szükséges mintákat, színeket, vastagságokat és formátumokat.

Ezután állapítsa meg, hogy a szállító engedélyezi-e ezen termékek azonos rendelési struktúra alá történő kombinálását.

Ezután mérlegelje, hogyan fogják becsomagolni és szállítani a kapott mennyiséget.

Végül hasonlítsa össze a vállalt mennyiséget a várható fogyasztási ütemmel.

Ez sokkal hasznosabb képet ad a beszerzésről:

Beszállítói minimális mennyiség → termékmix → szállítmány mennyisége → készletkötelezettség → várható fogyasztás

Ezen a ponton a vevő megkérdezheti, hogy a megrendelés kereskedelmileg megvalósítható-e.

Ez jobb alap a beszállítók összehasonlítására, mint egyszerűen összegyűjteni a legalacsonyabb minimális mennyiséget több gyártótól.

Egy minimum 100 m²-es területet kínáló beszállító nem biztos, hogy megfelelőbb, mint egy 500 m²-es, ha az első lehetőség nem hatékony szállítást vagy széttagolt beszerzést eredményez.

Hasonlóképpen egy 1000 m²-t igénylő beszállító nem feltétlenül alkalmatlan, ha a vevő már rendelkezik a mennyiség hatékony felhasználásához szükséges kereslettel és logisztikai struktúrával.

A hasznos MOQ az, amelyik illik ateljes beszerzési modell.

Következtetés: A mennyiségi tétel elkötelezettség, nem csak egy szám

A professzionális szinterezett kő vásárlók számára a minimális rendelési mennyiséget soha nem szabad önmagában értékelni.

Egy megadott minimum érték jelenthet termelési követelményt, tervspecifikus minimumot, raklapmennyiséget, konténerkötelezettséget vagy több feltétel kombinációját. A kereskedelmi hatás attól függ, hogy mi áll a szám mögött.

Ezért az első kérdés nem így kellene, hogy legyen:

„Mi a minimális rendelési mennyisége?”

Ennek így kellene lennie:

„Pontosan mit kell beszereznünk ehhez a mennyiséghez, és hogyan illeszkedik ez a mennyiség a keresletünkhöz, a szállításunkhoz, a készletünkhöz és az utánpótlási tervünkhöz?”

A cél nem a legkisebb szám megtalálása.

Az a lényeg, hogy megtaláljuk aa legkisebb kereskedelmileg működőképes rendelési struktúra– olyat, amelyet a vállalkozás hatékonyan tud használni, szállítani, értékesíteni és feltölteni.

Egy profi vásárló számára ez az, ami értelmessé teszi a MOQ-ot.